Amanda Quick - Rád vártam

Strona startowa
Amanda Quick - Rád vártam,
 
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
//-->Leona Hewitt férfinak öltözve oson be Lord Delbridge magánmúzeumába, hogyvisszaszerezzen egy ereklyét, amelyet évekkel ezelőtt tulajdonítottak el családjától. Ám valakimás is behatol a félhomályos galériába: egy magas, fekete köpenyt viselő férfi, akinek pusztána hangja is révületbe ejti Leonát. Thaddeus Ware, a rendkívüli képességekkel rendelkezőhipnotizőr játszi könnyedséggel irányítja mások gondolatait és tetteit. Leona akaratátazonban nem képes megtörni, sőt elképedve tapasztalja, hogy a nő delejes hatással van rá...Amanda QuickRÁD VÁRTAM!A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:Amanda Quick:The Third CircleG.P.Putnam’s Sons, New YorkPublished by the Penguin Group, New YorkCopyright © 2008 by Jayne A. KrentzJacket photograph© Philiph Krejcareck / JupiterimagesPhotograph of the author © Sigrid EstradaFordította: F. Nagy PiroskaHungarian translation© by F. Nagy Piroska, 2009Hungarian edition© by Maecenas Könyvkiadó, 2009honlap: www.maecenaskiado.huMICHELE CASTLE-NEK,az én fantasztikus sógornőmnek ajánlom,várva a következő tengeri körutazásta családdal!1.Viktória királynő uralkodásának vége felé…Amúzeum sötét folyosóján különös és nyugtalanító tárgyak sorakoztak. De egyik sem voltolyan mellbevágó, mint annak a nőnek a látványa, aki egy sötét vértócsában feküdt a hidegmárványpadlón.A holttest fölé baljós külsejű férfialak hajolt. A falikarok szinte teljesen lecsavart lángjánakgyér fényénél kirajzolódott csizmájáig leérő felöltője. Arcélét félig elrejtette felhajtott magasgallérja.Leona Hewitt egy töredék másodperc alatt felismerte az elébe táruló ijesztő látványt. Éppegy mitikus szárnyas alak kőszobra mögül lépett ki. Férfi szolgának öltözve, feltűzött hajátférfiparóka alá rejtve, sietős léptekkel, szinte futva kutatta a tárgyak között a kristályt. Alendület egyenesen a női holttest fölé hajló idegen felé vitte. Az feléje fordult, kabátja, mintkét hatalmas fekete szárny terült szét.Leona kétségbeesetten próbált irányt változtatni, de elkésett vele. A férfi oly könnyedénkapta el, mintha a lány a szerelmese lenne, aki készakarva röppent a karjába, s akit ő mohótürelmetlenséggel várt.–Csitt– súgta alig hallhatóan Leona fülébe. –Ne mozduljon!Nem a parancs, inkább a hang volt az, ami lecsillapította. A szavakból lüktetve kiáramlóenergia, mint az óceán hatalmas hulláma, eláradt az érzékein, és betöltötte azokat. Mintha egyidegorvos valami egzotikus gyógyszert juttatott volna be közvetlenül az érrendszerébe,melynek hatóanyaga valósággal lebénította. A félelem, amely egy perccel ezelőtt még amarkában szorongatta, mintegy varázsütésre elillant.–Csendben és mozdulatlanul vár addig, amíg nem adok újabb utasítást.Fogvatartójának vérfagyasztó, ugyanakkor különös módon izgató ereje soha nem tapasztalthatással volt rá. A két szinttel lejjebbről tompán felhallatszó részeg kacagás és zeneszó minthaelúszott volna az éjszakában. Leona immár egy másik világban volt, egy olyan tartományban,ahol e hangon kívül mintha nem is létezett volna semmi.A hang. Az juttatta őt ebbe a furcsa, álomszerű állapotba. Leona rengeteget tudott azálmokról.Hirtelen mindent megértett, s ettől magához tért a révületből. Foglyul ejtőjetermészetfeletti erővel próbál uralkodni rajta. Miért áll itt még mindig mozdulatlanul éstehetetlenül? Harcolnia kellene az életéért. Ésharcolni is fog!Összeszedte akaratának és érzékeinek minden erejét, pontosan úgy, mint amikor energiátakar átvezetni egy álomkristályon. Az irrealitás hullámzó érzete millió csillámló darabkáratöredezett. Váratlanul szabaddá vált a különös varázslattól, de nem szabadult ki a férfikezéből, aki magához szorítva tartotta. Olyan érzés volt, mintha egy sziklához volna láncolva.– A keservit! – mormolta az idegen. – Maga nő.E szavakra meglepő erővel rántotta vissza a valóság: visszatért a félelem, s újra hallotta avendégség tompán felhallatszó hangjait. Vadul viaskodni kezdett. A paróka előrecsúszott, settől fél szemével semmit sem látott.A férfi a szájára tapasztotta a tenyerét, és még nagyobb erővel szorította.– Nem tudom, hogy tért magához a transzból, de maradjon csendben, ha túl akarja élni eztaz éjszakát!Most egészen más volt a hangja. Továbbra is mély zengésű és parancsoló, de elmúlt belőleaz a felvillanyozó energia, amely egy rövid időre szoborrá dermesztette őt. Nyilván felhagyott4a próbálkozással, hogy mentális erejével akarja befolyásolni. Ehelyett a hagyományosabbmódszerhez folyamodott: a természettől fogva nagyobb fizikai erejét vetette latba ellene.Leona megpróbálta sípcsonton rúgni, de cipője megcsúszott valami síkos anyagon. Ó,egek, vér! Elvétette a célt, de cipője orra egy apró tárgynak ütközött a holttest mellett, apadlón. Hallotta, amint a tárgy könnyedén arrébb siklik a kőlapokon.– Ördög és pokol, jön valaki fölfelé a lépcsőn – suttogta a férfi sürgetően a fülébe. – Nemhallja a lépteket? Ha meglátnak, egyikünk se jut ki innen élve.A szavaiból áradó komor meggyőződés egyszeriben elbizonytalanította a lányt.– Nem én öltem meg ezt a nőt – tette hozzá az idegen alig hallhatóan, mintha csak olvasottvolna a gondolataiban. – De a gyilkosa még itt lehet a házban. Biztosan ő jön vissza, hogyeltüntesse a bűntény nyomait.A lány rádöbbent, hogy hisz neki, és nem azért, mintha a férfi újból transzba ejtette volna.A hűvös logika mondatta ezt vele. Ha csakugyan ő lenne a gyilkos, mostanára már elvághattavolna a torkát. Ő is ott feküdne a földön, a halott nő mellett, s a vére tócsát alkotna körülötte.Abbahagyta a viaskodást.– Végre az értelem valami halvány kis jele – mormolta a férfi.Most már Leona is hallotta a lépteket. Csakugyan jött valaki felfelé a lépcsőn a galériába;ha nem a gyilkos, akkor talán valamelyik vendég. Akárki is az, jó esély volt rá, hogytökrészeg. Lord Delbridge férfiakból álló széles baráti körét látta vendégül aznap este.Estélyei nemcsak a korlátlan borfogyasztásról és a kitűnő ételekről voltak hírhedtek, hanem ameghívottak között mindig jelen lévő, elegáns ruhákba öltözött prostituáltakról is.Fogvatartója óvatosan levette a kezét Leona szájáról. Mivel a lány nem próbált sikoltani,elengedte őt. Leona visszanyomta a helyére a parókáját, így ismét rendesen látott.A férfi ujjai bilincsként szorultak a csuklójára. Aztán arra eszmélt föl, hogy elvonszolják aholttest mellől egy sötétbe vesző helyre, ahol egy kőasztal vetett árnyékot az oszloptalapzatára.Félúton kísérője egy pillanatra lehajolt, és felkapta a földről a kis tárgyat, melyet Leonarúgott véletlenül arrébb alig egy perccel azelőtt. Meg sem nézve, mi az, bedugta a zsebébe,majd betolta a lányt a nehéz asztal és a fal közé.Amikor Leona hozzáért az asztal sarkához, kellemetlen energiarezgés vibrált végig atestén. Összerándult, és ösztönszerűen visszahőkölt. A félsötétben különös véséseket látott akőben. Ez nem közönséges asztal, döbbent rá borzongva, hanem egy ősi oltár, amelyet gonoszcélokra használtak Itt, Lord Delbridge magánmúzeumában, több más leletből is ugyanezt asötét energiaáramlást érzékelte. Az egész galéria bűzlött a nyugtalanító kisugárzásoktól,melyektől még a bőre is bizsergett.A léptek egyre közelebbről hallatszottak, ahogy a főlépcső tetejéről eljutottak a némagalériába.– Molly? – szólalt meg egy italtól kásás férfihang. – Hol vagy, kicsikém? Ne haragudj,amiért elkéstem! Feltartottak a kártyaszobában. De nem feledkeztem meg rólad.Leona érezte, hogy az őt fogó kar megfeszül. Rádöbbent, hogy a férfi megérezte ösztönösirtózását, s most minden teketória nélkül lenyomta a kőoltár mögé.Maga is lekuporodott mellé, és kivett egy tárgyat fekete felöltője zsebéből. A lány őszinténremélte, hogy egy pisztolyt.A léptek egyre közeledtek; egy pillanat, és mindjárt meglátja a halott nőt.– Molly? – A férfi hangján érezni lehetett, hogy fogytán a türelme. – Hol az ördögbenvagy, te ostoba lány? Ma éjszaka nem vagyok játékos kedvemben.A nő tehát titkos légyottra jött fel a galériára. A szeretője késett, s most mindjártmegtalálja.A léptek megtorpantak.5 [ Pobierz całość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • rumian.htw.pl
    		•
     
    		 
    Linki
     
     
       
    Copyright 2006 Sitename.com. Designed by Web Page Templates